Egyszer egy asszony érkezett kisfiával a bölcs Alihoz.
– Mester – kezdte a mondókáját a fiamat szörnyű kór emészti. Éjjel-nappal megállás nélkül datolyát eszik. Ha nem adok neki datolyát, úgy üvölt, hogy még a hetedik mennyországban is hallják. Mit tegyek? Kérlek, segíts!
A bölcs Ali barátságosan a gyermekre nézett, és így szólt:
– Jó asszony, menjetek haza, és gyertek vissza holnap ugyanebben az időben!
A következő napon újra Ali elé állt az asszony a fiával. A nagymester ötébe ültette a fiút, kedvesen beszélt hozzá, majd kivette kezéből a datolyát, és ezt mondta:
– Fiam, emlékezz a mértékletesség erényére! Vannak más ízletes ételek is a világon.
Ezekkel a szavakkal elbocsátotta az édesanyát és a kisfiút. Kicsit elcsodálkozva kérdezte a nő:
– Miért nem mondtad ezt tegnap, miért kellett még egyszer megtennünk ezt az utat hozzád?
– Jó asszony – felelt Ali -, tegnap nem tudtam volna meggyőzően mondani a fiadnak, amit ma mondtam, mert tegnap magam is élveztem a datolya édességét.
